A Jász Múzeum története

jasz_muzeum_informacios_lap.pdf

A Jászkun Kerületek egykori székvárosában, Jászberényben, 1873-ban, az országban elsők között vetődött fel a múzeumalapítás gondolata. Az ügy legfőbb szorgalmazója Sipos Orbán helyettes polgármester volt, aki szívügyének tartotta, hogy a jász történelmi emlékek méltó helyre kerüljenek, és az utókor számára fennmaradjanak. A jászok múzeumát 1874. december 26-án adták át a nagyközönségnek. Az egyre gyarapodó gyűjteményt a későbbiekben többször átköltöztették (Jászkürt Fogadó, Kerületi Székház, Városháza), míg nem 1931-ben végre állandó helyet találtak számára a Városháza üresen álló lóistállójában. A múzeum azóta is az 1842-ben épült, klasszicista stílusú, dór oszlopos, műemlék épületben működik, s kitartóan őrzi a jász múlt írásos és tárgyi emlékeit.

 Az elmúlt 139 év tevékenységét számos kiváló múzeumőr, igazgató munkássága fémjelzi. A múzeum első őre Ozoróczky János volt, majd Szabó József, Bathó Endre, Almásy Árpád, Almási Antal irányítása alatt működött. A századforduló időszakában Hild Viktor jeles régiségkutató, mint első szakmai munkatárs gondozta és gyarapította a gyűjteményt. Banner János régész professzor neve a Jász Múzeum történetének fontos időszakát jelentette. 1913-tól közel hét esztendőn keresztül állt a múzeum élén. Működése nyomán élénk pezsgés indult meg az intézmény életében. A múzeum gyűjtőkörét a néprajz területére is kiterjesztette, s megalapozta a gyűjtemények korszerű nyilvántartási rendjét. Banner János távozása után Szele Ambró és Simonyi Gyula igazgatták az intézményt. 1926-ban Réz Kálmán nyugalmazott plébánost bízta meg a város a múzeum anyagának gondozásával, aki mintegy 20 éven keresztül lelkes ügybuzgalmával igen sokat tett az intézmény népszerűsítése érdekében. Körülötte kibontakozott egy helytörténeti kutatócsoport (Blénessy János, Porteleki József, Németh Ferenc, Komáromy József), akik munkássága jelentős korszakot nyitott a Jászság helytörténeti és régészeti kutatásai terén. Réz Kálmán munkáját később Blénessy János főiskolai tanár folytatta.

 

1950-től jelentős változás következett be az intézmény életében, állami kezelésbe került, s mint a Megyei Múzeumi Szervezet egyik tagmúzeuma működött tovább. Ebben az új helyzetben elsőként Komáromy József vezette a múzeumot, majd Csalog József régész követte. Ebben az időszakban főként a régészeti, míg Erdész Sándor és Halmos István munkássága idején elsősorban a néprajzi gyűjtemény gyarapodott. 1958-ban Tóth János került a múzeum élére, aki 36 éven keresztül nagy elkötelezettséggel irányította a jászok múzeumát. Működése idején figyelemre méltóan gyarapodott a helytörténeti, néprajzi, természettudományi és ipartörténeti gyűjtemény, s komoly épületszárnnyal és raktárhelyiséggel bővült a múzeum épülete. Beindította az azóta közkedveltté vált Jászsági Füzetek című kiadványsorozatot, és összefogta a múzeum köré csoportosult helytörténeti kutatógárdát.

 

1994-ben Hortiné dr. Bathó Edit vette át a múzeum vezetését, s ez ismét jelentős fordulatot hozott az intézmény életében. Komoly épület-felújítások és szakmai eredmények fémjelzik az eltelt időszakot. A Jász Múzeum szakmai munkájának egyik fontos támpillére az 1994 óta működő Jász Múzeumért Alapítvány, amely jelentős szerepet vállal az állandó és időszaki kiállítások megvalósításában, szorgalmazza a Jászságban folyó tudományos kutatómunkát, múzeumi rendezvényeket támogat, s több kiadványsorozatot jelentet meg (Jászsági Füzetek, Jászsági Könyvtár, Jászság Népművészete), kiadója a jász és kun települések honismereti lapjának, a Redemptio-nak is.

 

A Jász Múzeum napjainkban a Jászság tudományos, kulturális életének és hagyományőrzésének egyik központja, s munkáját komoly helytörténeti kutatógárda és nagyszámú múzeumi önkéntes segíti.

 

A Jász Múzeum tudományos, közművelődési és hagyományőrző munkája elismeréseként 1999-ben elnyerte az ÉV MÚZEUMA megtisztelő címet.